Az évszakok váltják egymást, folytonos ismétlődéssel. Tél, tavasz, nyár, ősz.
Minden évszaknak meg van a szépsége, varázsa, feladata.
Az évszakok nem véletlenül követik egymást. Találhatunk mélyebb összefüggéseket, ha figyeljük és megpróbáljuk megérteni a természet nyelvét.
Mi emberek részei vagyunk a természetnek, alá vagyunk vetve az élet körforgásának, mint pl. a betegség és az egészség, a fiatalság és az öregség, ugyanígy a nyár, az ősz, a tél és a tavasz a természet megnyilvánulásai.
Ismét itt a nyár. A nyárnak különleges időszaknak kellene lenni az életünkben, a megérdemelt pihenés, és a bőség időszakának, viszont mára nagyrészt elveszítette jelentésének mélységét a bevett szokások, a hétköznapi gondolkodásmód és a reklámok hatására.
Mai világunkban az emberek a lelküket akarják pihentetni, testüket viszont, folytonos cselekvésre akarják bírni, mégpedig olyanokra, amelyeket a vágyaik vezetnek. Az újságok, a filmek, az utcai plakátok a nyárhoz a fürdőruha-kavalkádot, a különleges egzotikus helyeket, italokat, a szélben lobogó hajat, bulikkal járó lazaságot társítják.
A nyár az érettséget, az élet kiteljesedését jelenti. Érezzük magunkat érettnek, teljesnek, telítődjünk energiával, és használjuk ki a nyár adta lehetőségeket, év többi részében végzett fáradságos munkát pihenjük ki. Nemcsak a testnek kell pihennie, nemcsak a testnek kell éreznie ezt a teljességet, hanem a léleknek is, harmóniába kell hoznunk a kettőt.
A pihenéshez nem kell elutaznunk a tengerhez vagy a hegyekbe, segítő tényező, de nem ettől függ.
Az ember számára a pihenést tevékenységeinek váltogatása hozza, billentsük ki magunkat a mindennapok monotonságából.
A megoldás igen egyszerű, cselekedjünk máshogyan, mint az elmúlt hónapokban: olvassunk mást, beszéljünk másról, osszuk be máshogy a napunkat, a szokott útvonalaink helyett válasszunk újakat. Itt az idő, hogy újra feltegyük a régi kérdéseket „Ki vagyok?” „Honnan jövök?” „Merre megyek?” A pihenés ideje alatt könnyebben megértjük a feltett kérdéseink válaszát.
Az ember állandóan tevékenykedik. Álmodozhatunk olyan pihenésről, amelyben semmit sem csinálunk, sohasem érhetjük el az abszolút semmittevést: ha nem jár a kezünk, akkor majd jár az elménk, vagy jár a szánk, ha nem gondolkodunk, akkor az érzelmeink lesznek aktívak, ezek pedig mind ugyanúgy fárasztóak számunkra.
Csak az képes pihenni, aki előtte elfáradt. Csak az hagyhatja abba a keresést, aki már megtalálta, amit keresett.
