Gyakran hallom, ezt a mondatot:
Ismerem, mint a rossz pénzt, pontosan tudom, hogy mit fog csinálni, hogyan fog viselkedni.
Valójában ismerjük a környezetünkben élő embereket?
Van-e jogunk véleményt nyitlvánítani másokról?
Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz.
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz.
Te is tedd fel önmagadnak a kérdést.
Valóban ismered a környezetedben lévő embereket?
Fordítasz elegendő időt, energiát, fáradtságot arra, hogy megismerd őket?
Míg saját magad nem ismered, nem ismerhetsz másokat sem, csak megítélheted őket, a viselkedésük alapján.
Ehhez viszont nincs jogunk.
Van egy nagyon fontos kérdés:
Ismered-e saját magad?
