Tanulságos történet

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt.
A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik.
A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert.
Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett.
 Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, és tartalmával együtt leesett a konyha kövére, ami darabokra tört.
Nagyon mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja.
Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett.
Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört össze a konyha kövén.
Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez.
Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja ráripakodott, hogy üljön le.
A gyerek ránézett, és azt felelte. – Nem ülök le. Összeszedem, és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!

Kun Magdolna:Szeretnék

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,

elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.

Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely

dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.

Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket,

Szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.

Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,

hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.

Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,

vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.

Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,

dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,

Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,

S nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.

Ölelés

Egy ölelés sokkal többet jelent két test érintkezésénél.
Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető,
nem félek ennyire közel kerülni hozzád,
el tudok lazulni, otthon érzem magam,
védett helyen, ahol megértenek.
A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit,
egy nappal meghosszabbodik az életünk.

(Paulo Coelho)

Tedd fel a kérdést önmagadnak, mikor öleltél meg utoljára valakit csak úgy?

Neked van igényed az emberi ölelésre? / Ne párkapcsolatba gondolkodj /

Müller Péter: A lelkem a barátom

http://www.piroskata.hu/

"nem az a baj, hogy mások nem tartoznak hozzánk, hanem az, hogy mi magunk nem vagyunk társai magunknak, mert elárultuk azt, aki lelkünk mélyén él- elárultuk az igazi valónkat.

"LELKEM A BARÁTOM"

Akiben ez az élmény felvillant, soha sincs egyedül. Van kivel megbeszélni a dolgát. Van, akire számithat, ha bajban van. Társa van akkor is, ha egy barlangban él. Behunyja a szemét, vagy még az se kell: nyitott szemmel is tudja, hogy barátja van, akivel boldogan él.

És ami a legfontosabb: jóban rosszban vele marad.

Akiben azonban az ÉN- élmény nem villant fel, még akkor is egyedül marad, ha öt felesége, és nyolc férje volt, ha tiz gyermeke és hatvan unokája veszi körül. A nagycsaládban élők az örökös hajszában nem veszik észre, hogy néha teljesen egyedül vannak. Ha nincs igazi szeretet- ami önmagam szeretetén alapul- minden közösség csak teher számunkra, fárasztó kötelesség.

Akinek "lelke a barátja", annak mindig van társa. Van aki meghallgatja, és van, aki válaszol. Ez a valaki a saját lelke. Ha behunyja a szemét, akkor is jó társaságban van. S ha erőre van szüksége, megkapja- a benső barátjától.

És még valamit kap ettől a csodálatos barátjától: Jókedvet! Derűt! Akinek lelke a barátja annak az arcán megjelenik az, amit Hamvas "tükörsima kedély-nek" nevez. Az ilyen arc, mint sok keleti szobor, belülről mosolyog

Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság.

Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz.

A boldog nőnek nincsenek gondjai.

A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket.

Bölcs gondolat a félelemről

"Ha az ember egyszer benne van az események sodrában, már nem ijed meg tőlük. Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.
Áldozattal kell megkezdened a szeretet megalapozását."

A problémák csak addig nagyok az ember számára, amíg el nem kezd velük foglalkozni, amíg szembe nem áll velük.
Különböző kifogásokat keresve, próbálja meg kikerülni. Megmagyarázza, hogy most miért nem foglalkozik vele.
Amikor az élet kényszeríti bele, hogy ennyi volt nincs tovább meg kell oldani, ennek a lehetőségnek meg van a nagy hátránya, ha elkezdett volna, vele időben foglalkozni valószínűleg több megoldás között választhatott volna. Ilyen helyzetekben pedig általában csak egy lehetőség van, ez hátrány.
Van egy nagy előnye, ekkor már nincs visszaút, és a félelem is eltűnik. Ez pozitív.
Viszont az eltelt időben a felhalmozott szorongás, nem tesz jót sem a léleknek, sem a fizikai testnek.

Ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsák az életed.

Tudom mondani könnyű, a gyakorlatba átültetni nehéz, de szorgalmas gyakorlással menni fog! Kezd apró dolgokkal és lesznek siker élményeid, és ezek fognak előrébb vinni. Megéri dolgozni vele.

Szülöknek, leendő szülőknek

Szülőknek és leendő szülőknek.
http://www.onismeret.una.hu/

A szülői érzés kifejlődése egy folyamat. Amikor megszületik bennetek a gondolat, babát szeretnétek ez a kiindulási pont. A gyermek fogantatásától kezdve, kezd kialakulni erőteljesebben ez az érzés, a baba megszületése utáni egyre erősödik.

A gyermek azért választott benneteket, a számára megtanulandó feladatokat, megtapasztalásokat veletek élje meg, ezért számára Ti vagytok a megfelelő szülők.

Az, hogy milyen szülők lesztek, több befolyásoló tényező dönti el pl.:
- Mennyire vagytok felkészülve, lelkileg is a babavárásra. A gyermek születése bizonyos lemondásokkal jár együtt. Hogyan élitek meg.
- Meghatározó tényező milyen volt a kapcsolatotok a szüleitekkel gyermekkorotokban. Mennyire sikerül egyensúlyt a közép utat megtalálnotok.

Tanuljatok meg megérzéseitek szerint cselekedni! Ez igen nehéz feladatnak tűnik, mivel a saját életetekben sem biztos, hogy tudjátok alkalmazni. De megtanulható! A gyermek minden esetben jelzi, hogy mire van szüksége, meg kall tanulnotok a jelzések között különbséget tenni.

Jól csináljátok-e? Ne szorongjatok azon, hogy jól csináljátok-e a gyermeketek nevelését. A szeretet kimutatása a legfontosabb feladat. Érezze, hogy szeretitek, ettől biztonságban fogja érezni magát. A gyermek folyamatosan mutatja, hogy hol vagytok elakadva, meg kell tanulni olvasni az általa küldött jeleket. Emberek vagytok, nem lehettek tökéletesek. Lehet hibázni, a lényeg a felismerés, hogy valamit rosszul csináltok, és máris lehet rajta javítani.

A szülők felelőssége. Nem elég a gondoskodás, a gyermekednek éreznie kell, hogy szülei szeretik a saját életüket, és jól érzik magunkat a bőrükben. A gyermek a szülők életét figyeli, és mintázza. Ha azt látja, hogy az életeteket felelősség teljesen élitek, akkor számára ez lesz a normális minta. Ha negatív dolgot lát, akkor az lesz számára a normális minta. Tehát nem mindegy milyen példát mutattok. Fontos, a harmonikus párkapcsolat.

Ha szülők kiegyensúlyozottak, akkor a gyermek is az. A fogantatásának pillanatától a gyermek és ti össze vagytok kötve. Amit a szülők éreznek, ami bennük zajlik, azt érzi ő is, ha Ti jól vagytok, akkor ő is jól érzi magát.

Fontos a türelem. Amíg pici csak sírással tudja kifejezni magát. Türelemmel megértéssel kell hozzáfordulni. Amikor már nagyobb képessé kell válnotok türelmesen elmagyarázni a gyermeketeknek ugyanazt a dolgot többször is. Ez egy türelemjáték, amiben Ti is fejlődtök folyamatosan, mert ha gyermeketekkel türelmesek tudtok lenni a környezetetekben lévő emberekhez is egyre nagyobb türelmet tudtok tanúsítani.


Párkapcsolat és gyermekvállalás, nevelés tanfolyam indul.

A tanfolyamra folyamatosan lehet jelentkezni. Minimum 3 fő esetén indul maximum 8 fő. A pontos időpont a minimum létszám meglététől függ. Ami biztos 18 -20 óráig

Részvételi díj 20.000 Ft/ 5 alkalom
Bővebb információ:
http://onismeret.una.hu/onismeret_tanfolyamok

A tanfolyamon belül az alkalmak egymásra épülnek, így csak a teljes összeg megfizetése mellett tudsz jelentkezni. Amennyiben nem tudsz valamelyik alkalomra eljönni a pénzed nem vész el, egy következő alkalommal bepótolod.

A tanfolyamon olyan útmutatásokat kapsz, amelyek a gyakorlatban kipróbáltak és működnek.