2012. február 16., csütörtök

Barátkereső Klub célja és működése

Nagyon sokan élik magányosan a mindennapjaikat. Szívesen kimozdulnának, de nincs kivel. A klub működésével szeretnék ezen változtatni.

Magányos vagy? Szeretnél új embereket megismerni? Van programod, de nincs kivel elmenned? Van kapcsolatod, vannak ismerőseid, de ők az általad kitalált, programot nem szeretik, de Te szeretnél részt venni rajta.


A Klub tagság lehetőséget ad arra, hogy megismerhess új embereket,

- akikkel tudsz beszélgetni,
- akikkel közös programokon tudsz részt venni,
- az általad kitalált programhoz megtalálni azt a személyt, személyeket, akik szívesen veled tartanak.

Hogyan működik?

A regisztráció után bekerülsz adtbázisunkba.
A programokról folyamatosan kapsz értesítést.
Ha van ötleted milyen programon szeretnél részt venni jelezheted, megszervezzzük.
Ha van programod, de nincs kivel elmenni, jelzed és keressünk olyan személyt vagy személyeket akik szívesen veled tartanának.

Klubtagság havi díja 1000 Ft.

Személyes jelentkezés.
Iroda címe:
Piros Katalin
1012 Budapest Kosciuszko Tádé út 4
Telefonon vagy e-mailben időpont egyeztetés.
Tel: 70 622 6367
piroskata@gmail.com

2012. február 14., kedd

Márai Sándor Az okosságról és a bölcsességről.



Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek.

Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán.

Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak, szóba álljanak velem?

Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg tőlük soha, semmi lényegeset.

Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami: az élet, egy ember műve, a tavasz vagy az ősz?

De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak voltak.

Az okosság nem bölcsesség.

Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség.

A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés.

Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit.

Az okosak társaságát kerüld,mert felizgatnak és végül megsértenek.

A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.

2012. február 1., szerda

Valóban ismerjük a környezetünkben élő embereket?

Gyakran hallom, ezt a mondatot:
Ismerem, mint a rossz pénzt, pontosan tudom, hogy mit fog csinálni, hogyan fog viselkedni.
Valójában ismerjük a környezetünkben élő embereket?
Van-e jogunk véleményt nyitlvánítani másokról?

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz.

Te is tedd fel önmagadnak a kérdést.

Valóban ismered a környezetedben lévő embereket?
Fordítasz elegendő időt, energiát, fáradtságot arra, hogy megismerd őket?

Míg saját magad nem ismered, nem ismerhetsz másokat sem, csak megítélheted  őket, a viselkedésük alapján.
Ehhez viszont nincs jogunk.


Van egy nagyon fontos kérdés:
Ismered-e saját magad?

2012. január 28., szombat

2012. január 11., szerda

Tanulságos történet

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt.
A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik.
A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert.
Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett.
 Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, és tartalmával együtt leesett a konyha kövére, ami darabokra tört.
Nagyon mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja.
Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett.
Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört össze a konyha kövén.
Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez.
Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja ráripakodott, hogy üljön le.
A gyerek ránézett, és azt felelte. – Nem ülök le. Összeszedem, és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!