2012. december 3., hétfő

Wass Albert gondolatai az otthonról.


Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

2012. november 3., szombat

A függősségekről

Mai világunkban egyre több ember válik függővé, sajnos nagyon sok fiatal is. Sok féle függőség létezik.

Vannak olyan függősségek, amelyeket a környezet könnyebben elvisel pl. a dohányzás, számítógépes játékok.
Az alkohol, drog játékgép (pénznyerés) függősség viszont igen megterheli a családot, mind lelkileg, mind anyagilag.
Nagyon sok estben a függősség kialakulásának tárgya egy ki nem elégített szükséglet.
A függősség kialakulásának több oka lehet:
- Kamaszkorban, egy csoporthoz tartozni, ahol, befogadják, elfogadják, ezért sok mindent képes megtenni. (megfelelési kényszer)
- A szülőktől meg nem kapott, ki nem elégített szükségletek (szeretet hiány)
(A szülők gyakran a szeretet anyagiakban mérik, a gyermekek nem erre vágynak)
- A szülők megmentő viselkedése, átvett feladat megoldások, teljes szófogadásra nevelés
- Anyafüggősség kialakítása stb.
A függősségeknek 4 fokozata van
- Kipróbálás (először próbálja ki)
- Élvezet (néha élvezetet talál abban, hogy a barátaival pl. megigyon egy-egy sört (pl. baráti beszélgetések alkalmával)
- Megszokás (szükségét érezi, hogy igyon, de erőfeszítéssel még le tud róla mondani)
- Dependencia (bármit képes feláldozni, csak hogy ihasson, az ivás létszükségletévé válik.

A függősség kialakulásakor
- Nő a túlzásba vitt esetek száma
(Egyre gyakrabban lépi túl a határt, nő az esetek és a mennyiség száma is)
- Nő az elfogyasztott mennyiség (Ebben az esetben nem nő az esetek száma, a mennyiség igen)
A függő emberek nem néznek szembe függőségükkel, egy ideig igyekeznek titkolni önmaguk és a környezetük előtt. Gyakran jutnak el arra a pontra, hogy már nem tudják titkolni, mert átléptek egy határt.

Sok esetben a környezetük nyomására, kezdik el abba hagyni függősségüket.
Sajnos gyakori eset amikor vissza esnek, vagy ha sikerül lejönniük, akkor bennük lévő hiány pótlására, vagy a gondok eltakarásásra keresnek egy másik fajta függősséget.
( Példa: Alkoholista férfi, a futást és az egészséges életmódot választotta)
Természetesen nagyon jó dolog, hogy lejött az alkoholról, viszont ami az életét kitölti  a futás és az egészséges életmód.
Folyamatosan ezzel van elfoglalva, erről beszél, ezt kutatja, keresi.
Ez rámutat arra, hogy valójában az okozatot megszüntette, de a benne lévő hiányt, vagy azt a problémát ami elől az alkoholba menekült azt nem.
Amikor valaki szembesül saját függősségével, csak saját magáért akarja abba hagyni, ne mások elvárása miatt.
Határozza el, hogy szeretné abba hagyni.
Megkeresni az okot, a hiányt amit a függősségével akart pótolni, vagy a problémát, amellyel a függőssége által nem kellett szembenéznie.

A folyamat visszafordítható amennyiben a függő ember
- felismeri függősségét
- megtanulja felvállalni a felelősséget.
- megtanulja kezelni a problémákat
- megkeresi a benne lévő hiányt mi okozza
- megtanulja a szüleivel rendezni a kapcsolatát.
- a család támogatja, bátorítja és szeretettel fordul felé

A függősségek kialakulását meg lehet előzni, ha megfelelően igyekszünk kielégíteni gyermekink igényeit.
A szülő segíthet a gyermekének, ez lehet bármilyen korú személy, ha felismeri, meglátja és belátja, hogy a gyermek nevelésben hol követett el hibát, és segítségére van gyermekének a problémák megoldásában.

Függősség lerakásában csak abban az esetben lehet elérni hatékony eredményt, ha az okot megtalálták és azt megszüntették.

2012. október 4., csütörtök

Párkapcsolat során minden időnket egymással kell töltenünk?




Gyakran látom, hogy az újonnan létrejött kapcsolatok során, a két fél egy idő után csak együtt tölti a szabadidejét.
Ez természetesnek is tűnik hisz arra vágynak, hogy minden pillanatban ott legyen a másik.
Egymáshoz bújjanak, megérinthessék egymást, szeretgethesse a másik felet.
Valóban minden időnket együtt kell töltenünk?

Nem.
Az emberek vágynak a másikkal együtt elöltött időre, de ott szunnyad bennük a külön eltöltött idő igénye is.(Sajnos gyakran nem merik bevallani)

A párkapcsolatban, ha valamelyik fél, időnként szeretne a párjától külön időt eltölteni, akkor ezt tehesse meg minden lelkiismeret-furdalás nélkül.
Nagyon fontos lenne, hogy a kapcsolatok elején, alakítsák ki, azt a szokást, hogy időnként a másik fél nélkül eltöltenek egy-egy estét.
.
Milyen gyakran tegyék ezt?
Közösen beszéljék meg, hogy kinek mi fér bele, amit még jó érzéssel elfogad.
Ha éjjel nappal együtt vagyunk, a párunkkal egy idő után lapossá kezd válni a kapcsolat.
Mert minden mindig szinte ugyan úgy történik, nincs benne megújulás.
Ha nem töltenek külön időt a másiktól, nem fogják megérezni a másik fél hiányát.

Fontos a bizalom, hogy megbízzunk a párunkba

Keressenek közösen és önállóan is új embereket, ismertségeket, hogy ne csak a közvetlen barátoktól, családtól, munkatársaktól érjék őket impulzusok, hanem idegen emberek által is.
Látok családokat, akiknek a baráti társasága 20-30 évre nyúlik vissza és közben egyetlen új barátság sem keletkezett az életükben.
(A félreértés elkerülése végett kellenek a régi barátságok, kapcsolatok, de mellettük szükségünk van új emberek megismerésére.)

Ne akarjuk ellenőrizni, megtiltani a párunknak a rajtunk kívüli kapcsolatait. Ha ő szeret másokkal is együtt lenni, azt ne úgy éljük meg, hogy nem szeret bennünket.
Mindenkinek jó, ha többféle kapcsolatban van lehetősége
-       -  feltöltődni,
-       -  fejlődni,
-       -  különféle örömöket megélni,
-        - többféle tapasztalatot szerezni. 
-       - olyan dolgokról beszélgetni, amelyek számára fontosak.

Ha egy-egy találkozás pozitívan hat a párunk vagy ránk, akkor ez a kapcsolatra is pozitívan fog hatni.

Te vajon, hogyan gondolkodsz erről  a kérdésről?




2012. augusztus 17., péntek

Te vajon alkalmazod?


A tudás nagyon jó dolog.
De ha nem alkalmazod a mindennapokban azt, amit tanultál, csak holt tudás marad!
Olyan mintha nem is tanultál volna semmit.
( Piros Katalin)

2012. február 16., csütörtök

Barátkereső Klub célja és működése

Nagyon sokan élik magányosan a mindennapjaikat. Szívesen kimozdulnának, de nincs kivel. A klub működésével szeretnék ezen változtatni.

Magányos vagy? Szeretnél új embereket megismerni? Van programod, de nincs kivel elmenned? Van kapcsolatod, vannak ismerőseid, de ők az általad kitalált, programot nem szeretik, de Te szeretnél részt venni rajta.


A Klub tagság lehetőséget ad arra, hogy megismerhess új embereket,

- akikkel tudsz beszélgetni,
- akikkel közös programokon tudsz részt venni,
- az általad kitalált programhoz megtalálni azt a személyt, személyeket, akik szívesen veled tartanak.

Hogyan működik?

A regisztráció után bekerülsz adtbázisunkba.
A programokról folyamatosan kapsz értesítést.
Ha van ötleted milyen programon szeretnél részt venni jelezheted, megszervezzzük.
Ha van programod, de nincs kivel elmenni, jelzed és keressünk olyan személyt vagy személyeket akik szívesen veled tartanának.

Klubtagság havi díja 1000 Ft.

Személyes jelentkezés.
Iroda címe:
Piros Katalin
1012 Budapest Kosciuszko Tádé út 4
Telefonon vagy e-mailben időpont egyeztetés.
Tel: 70 622 6367
piroskata@gmail.com

2012. február 14., kedd

Márai Sándor Az okosságról és a bölcsességről.



Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek.

Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán.

Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak, szóba álljanak velem?

Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg tőlük soha, semmi lényegeset.

Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami: az élet, egy ember műve, a tavasz vagy az ősz?

De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak voltak.

Az okosság nem bölcsesség.

Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség.

A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés.

Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit.

Az okosak társaságát kerüld,mert felizgatnak és végül megsértenek.

A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.

2012. február 1., szerda

Valóban ismerjük a környezetünkben élő embereket?

Gyakran hallom, ezt a mondatot:
Ismerem, mint a rossz pénzt, pontosan tudom, hogy mit fog csinálni, hogyan fog viselkedni.
Valójában ismerjük a környezetünkben élő embereket?
Van-e jogunk véleményt nyitlvánítani másokról?

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz.

Te is tedd fel önmagadnak a kérdést.

Valóban ismered a környezetedben lévő embereket?
Fordítasz elegendő időt, energiát, fáradtságot arra, hogy megismerd őket?

Míg saját magad nem ismered, nem ismerhetsz másokat sem, csak megítélheted  őket, a viselkedésük alapján.
Ehhez viszont nincs jogunk.


Van egy nagyon fontos kérdés:
Ismered-e saját magad?

2012. január 28., szombat

2012. január 11., szerda

Tanulságos történet

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt.
A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik.
A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert.
Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett.
 Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, és tartalmával együtt leesett a konyha kövére, ami darabokra tört.
Nagyon mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja.
Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett.
Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört össze a konyha kövén.
Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez.
Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja ráripakodott, hogy üljön le.
A gyerek ránézett, és azt felelte. – Nem ülök le. Összeszedem, és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!